3D a három dimenzió, és a 4-dik?
Valamikor még gimiben éreztem nagyon fontos kérdésnek, amikor a mátrixokról tanultunk, hogy hogyan is lehet elképzelni a negyedik dimenziót. Túl vizuális alkat voltam a téma egyszerű lezárásához. Úgy gondoltam, és úgy képzeltem el a 3D-t, hogy itt van előttem a térben, és a jobb láthatóság kedvéért a három egymásra merőleges tengelyt is beleképzeltem. Így ki is töltöttem a vizuális teret a dimenziókkal, sehogyan sem fért bele egy negyedik. Az egyetlen lehetséges út a további képzelgéseimre csak az lehetett, hogy ha a térbe nem fér bele még egy dimenzió, hogy akkor a negyedik dimenzió az idő.
Ezt természetesen el tudtam fogadni, de rögvest jött az új kérdés: mi lehet az ötödik dimenzió? 5D? Ezen túl sokat nem törhettem már a fejem, mert nincsenek hozzá kapcsolódó intenzív élményeim. Valószínűleg még a 4D témakörével és megoldásával kezdhettem beszélgetést a matek tanárommal, aki egyben az of-m volt. Ez a beszélgetés a dimenziók felemelő és fantasztikus témakörét az egyszerűség porába taszította.
Az egész képzeljük el, adjunk nevet a következő dimenziónak, stb. stb. egy pillanat alatt össze lett zúzva. Minden visszakerült a puszta számok szintjére, a fantasztikumok felemelő magasságából: A síkban egy pontot két koordinátával jellemzünk pl.: ( 23, 45 ), a térben hárommal ( 23, 45, 67 ), a 4D-ben néggyel ( 31, 23, 65, 47 ), 5D ( 31, 23, 45, 65, 47 ), és így tovább :(. Innentől kezdve nem kell elképzelni, sem gondolkodni, sem semmi más, csak el kell fogadni ezt a rendszert. Megoldja a "dimenzió szaporítások" problémáját, de egyben elveszi a szépségét is.
... de hogy a 4D-ultrahang, miért 4D azt a mai napig nem tudom??! ...sőt el sem tudom képzelni.
